házassági hirdetés: a →jegyesvizsgálat hagyományos eszköze a →házassági akadályok földerítése céljából. - Akinek tudomása volt házasságot akadályozó körülményről, a ~ után jelentette azt az illetékes egyh. hatóságnak. Ez a jelentési kötelezettség a ~től függetlenül ma is fönnáll, hiszen az 1069.k. szerint minden hívő köteles a házasságkötés előtt fölfedni a plébános v. a →helyi ordinárius előtt azokat az akadályokat, melyekről tudomása van. - A ~eknek igazán nagy szerepe a kései kk-ban volt, amikor az Egyh. már követelte a házasságkötés nyilvánosságát, de még nem voltak anyakönyvek. Szükség volt tehát arra, hogy azokról, akiket az Egyh. színe előtt esketnek, tudják, hogy szabad állapotúak-e. Ennek tisztázására a ~en kívül nem volt más eszköz. Bár a Trentói Zsinat a →házasság anyakönyvezését előírta, az esküvők visszajelentését és bejegyzését a keresztelési anyakönyvbe csak X. Pius 1907. VIII. 2: kiadott →Ne temere kezdetű határozata biztosította. - Halálveszélyben, ha más bizonyítékok nem szerezhetők be, elegendő a felek adott esetben esküvel is megerősített állítása arról, hogy meg vannak keresztelve és semmilyen akadály nincs közöttük. - A MKPK kiegészítő szabálya: „A ~ a továbbiakban nem kötelező, ahol azonban élő szokás és a pléb. közösség eseményének számít, ajánlatos továbbra is fönntartani; mivel már nem kötelező, elhagyásához →felmentésre nincs szükség.” - A régi magyar jogban. Szepesi prépostsági zsin. (1460): A házasságkötés előtt 3 nappal hirdesse ki a plébános a házasulandókat, hogy aki akadályról tud, jelenthesse. Aki ezt elmulasztja, 6 hónapra felfüggesztjük és 3 márka büntetést fizessen. (XV.) - Nyitrai egyhm. zsin. (1494): Számos messziről érkezett ffi, aki elhagyta feleségét, megvesztegeti a papot, és új házasságot köt ~ nélkül. Az ilyen pap föl van függesztve. A ~t 15 napon belül 3 vasárnapon v. ünnepnapon kell közölni a hívekkel ebben a formában: „X. Y. fia, Z. helységből feleségül kívánja venni A-t, B. leányát C. helységből ezen és ezen a napon. Aki tehát köztük házassági akadályról tud, jöjjön és jelentse.” (X.) - Nagyszombati tartományi zsin. (1611): Házasságot tiltott időben ne kössenek (→házasságkötés), előtte 3 ünnepnapon hirdessék ki. Ha fölmerül a lehetőség, hogy a 3 hirdetés ideje alatt a házasságot rosszakaratból megakadályozzák, csak egyszer hirdessék, v. a plébános és 2-3 tanú előtt kössék meg, s mielőtt elhálnák, hirdessék. A püspök fölmentést adhat a hirdetés alól. Az anyakönyvbe be kell jegyezni a házasodók és a tanúk nevét, az évet, a hónapot, a napot. Kóbor személyeket nem szabad összeadni. (III.) - A magyar népi hagyományban az →eljegyzés után, sokszor közvetlenül a mulatság reggelén, máskor a legközelebbi vasárnap reggel elmentek a paphoz beiratkozni, szemre mentek. A vőlegényt ált. a kérőnásznagy, a menyasszonyt valamelyik idősebb nőrokona kísérte; néhol csak a násznagy ment el s jelentette be a jegyespárt. Ha többen mentek, visszatérőben betértek a kocsmába, ahová a vőlegény szülei vittek ételt. - Moldvában a ~t megmátkálódásnak mondják. Ormánsági fölfogás szerint illő dolog, hogy mindenki legalább 1x meghallgassa a saját kihirdetését, hogy házassága boldog legyen, de ált. azért is, hogy a gyermekei süketek ne legyenek. Göcsejben viszont néhol éppen a ~ előtt távoznak el. Erdélyben igen sok helyen nemcsak a jegyespár nem megy el a ~re, de még a velük egy födél alatt lakók közül sem megy el senki. - A ~re menők ruhája ált. ünnepi, díszes; az alapszín a csángóknál fekete. Gigén (Somogy m.) a 3 ~re gyászruhában megy a menyasszony. E.P.-**

Péterffy II:204, 211, 280. - MN IV:164. - Erdő 1991:409. - KSZ 1994:10.